A kalandtúrák megváltoztatják a világról alkotott képed – majdnem annyira, mint a Sarki Fény nevű koktél (de tényleg csak majdnem).

De nem mindig hallani ám róluk jó dolgokat. Az utazók nagy többsége már mind megtapasztalta azt, hogy milyen csoportban mászkálni, szervezett túrákon részt venni – nekik valószínűleg nincs túl sok problémájuk a témával. (és itt nem az igen gáz túrákra gondolunk, amikor egy fél busz várja, hogy Gyöngyi néni megalkudjon az aranyláncra a nagy bazárban) Mások viszont – eléggé igazságtalanul – csípőből elutasítják még a gondolatát is annak, hogy egy ilyenen részt vegyenek.

A leggyakoribb tévhitek közt szerepel, hogy “túl drágák”, “nem hagynak elég időt kiélvezni a helyszíneket, szabadon barangolni kedvünkre”. Nos, csak megerősíteni tudom, hogy ezek bizony tévhitek. Akár gondolkodtál már rajta, hogy résztvegyél egy kalandtúrán, akár nem, ha továbbolvasol, mindent tudni fogsz a témáról, ami fontos.

Az alábbiakban elmondom, hogy szerintem miért a kalandtúrák az utazás legkúlabb módja, és bemutatom pár hozzám hasonlóan gondolkodó külföldi kolléga véleményét is.

MI A SZERVEZETT TÚRÁK LEGNAGYOBB ELŐNYE?

MINDEN BENNE VAN AZ ÁRBAN.

Szervezett túrákon részt venni egyáltalán nem kerül többe, mint kiguberálni saját magunknak a legjobb árakat, és kismillió órányi szervezés meg kombinálás után azon idegeskedni, hogy minden úgy lesz e, ahogy mi azt szerettük volna – és ez bizony nagy igazság.

Az első dolog, amit muszáj szem előtt tartanunk, hogy itt egyben látjuk az árakat. Ezek elsőre nagy összegnek tűnhetnek, de egy csomó dolog benne van, ami megkönnyíti életünket, hogy tényleg csak az élményekre koncentrálhassunk – mindenféle programok, hotel, közlekedés vagy éppen a helyi privát idegenvezető tanácsai. Ez utóbbi például nem tűnhet túl fontosnak, de aki ült már hat órát egy párás bungallóban arra várva, hogy visszaérjen az előző csoport és végre lehessen menni a susnyásba, nos az valószínűleg tudja, miről beszélek.

Ha saját határainkat akarjuk feszegetni, egy csoportos kalandtúrához csatlakozni sokszor megkönnyíti dolgunkat a szervezés során. A hegymászás remek példa erre. Ha mondjuk a Machu Picchun szeretnénk megnézni az inkák által hátrahagyott nyomokat, vagy éppen a Mount Everest van a bakancslistánkon, vagy a Kili, vagy a Kinabalu, vagy a Coto, ilyen helyekre egy csoportos túra mindenképpen praktikusabb, mintha saját magunk próbálnánk meg leszervezni, finanszírozni az expedíciók teljes költségét, ráadásul nagyobb eséllyel kapunk megfelelő támogatást, ha elakadnánk. Ennyire egyszerű az egész.

NEM UGYANAZOKAT AZ ARCOKAT LÁTOD MINDIG.

Számomra talán ez az egyik legnagyobb előnye ezeknek a túráknak. Nincs jobb érzés annál, mint felugrani egy repülőre, azon ábrándozni, hogy miféle izgalmas élményeket fog hozni az elkövetkezendő két-három hét, vagy hónap, miközben arra gondolok, hogy a világon pár ember – akiket még nem ismerek, de nemsokára találkozni fogok velük -, pont ugyanezeken a dolgokon pörög.

Elsőre talán meglepő, hogy a túratársakkal milyen könnyű megtalálni a közös hangot, és mindenki nagyon szimpatikusnak tűnik, de ha jobban belegondolunk ez így természetes, hisz mind ugyanazzal a céllal mentünk oda, valószínűleg nagyon sok közös van bennünk, és sok helyen fedi egymást az érdeklődési körünk is. Már az első órákban is barátok közt érzed magad, ebben biztos lehetsz!

Arról nem is beszélve, hogy társaid közt nem ritkán életreszóló barátokra is lelhetsz.

EGYEDÜLÁLLÓ ÉLMÉNY KAPSZ.

Felejtsd el a szervezett túrákról kialakított képed: 40 izzadt ember lohol egy zászlót lengető helyi után, aki próbálja a csoportot minél gyorsabban átszuszakolni az amúgyis tömött turisztikai nevezetességeken. Egy csodát! A kalandtúrák ettől nem is lehetnének eltérőbbek.

Kezdjük például azzal, hogy jelen esetben a csoportok létszáma általában kicsi. A túra típusától függően vannak kisebb csoportos kalandok, melyekre maximum 10-16 fő fér be, és természetesen vannak nagyobbak, melyeknél a – változó tagságú – csapat nem ritkán bejárja az egész világot.

De mi van ha attól, mert többen vagytok Te még a saját utadat akarod járni, saját tempódban bejárni a városokat és erdőket? Nos, egyáltalán nem vagy a többiekhez kötve. Aki kalandtúrára jelentkezik, valószínűleg rendelkezik szintén némi elképzeléssel, hogy számára mi fontos, mit szeretne látni és csinálni. Nem lesz belőle sértődés, ha nem egy helyre mentek kajálni, vagy éppen kedved támad leszakadni pár napra egy alternatív útvonal bejárásához. Sőt valószínűleg Ők is ezt fogják csinálni, szóval csak rajtad múlik, hogy mennyire teszed egyedivé kalandodat.

A SAJÁT UTAD JÁRHATOD.

Az oké, hogy tök jó arc emberek közt leszel, új barátokat szerzel, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden ébren töltött percedet velük kéne töltened.

Az egyik legjobb dolog a kalandtúrákban talán az, hogy azzal együtt, hogy rengeteg szervezett program van, egy zsák olyan is akad, ami csak ránk vár, hogy kibontsuk és kipróbáljuk, amikor csak kedvünk tartja.

Szóval ha a többiek úgy döntenek, hogy megnézik a hatvanötödik templomot is, te bármikor elmehetsz a helyi piacra kajálni egyet, hogy aztán egy tuktukos városnéző túra után majmokat idomíts. Nem ritka, hogy a szabad programok variálhatók, kapcsolhatók, így egészen egyedi élményekről számolhatsz be “templomos” ismerőseidnek este, a tengerparti halsütödei vacsoránál. (ahol nem fagyasztott hecket sütnek)

NEM A TURISTAÖSVÉNYEN JÁRSZ.

Alaposan átgondolt itiner gondoskodik arról, hogy mindenhol a legjobb dolgokat éld és tapasztald meg. Túravezetőd bármikor elvisz különféle izgalmas helyekre, de javaslatai alapján saját magad is nekivághatsz a kihagyhatatlan látnivalók felfedezésnek.

Túravezetőd NAGYON JÓL ismeri a helyi kultúrát. A helyszi szokásokról, vicces tényekről és történelemről egyaránt sok érdekes infót tud neked tolni. Nincs annál jobb módja egy ország megismerésének, minthogy egy helyi mondja el, hogy mi is a stájsz.

KIFEJEZETTEN AJÁNLOTT IDEGES ÉS ELSŐ ALKALOMMAL UTAZÓKNAK

A legjobban úgy tapasztalhatjuk meg, hogy mi tesz minket boldoggá utazóként, ha csatlakozunk egy ilyen túrához. Szabadon választhatjuk, hogy mi az amiből többet szeretnénk látni, és mi az ami fel szeretnénk fedezni, vagy másképp csinálni.

Ha ideges típus vagy, az ilyen túrák által nyújtott biztonság  csodákat képes művelni a vérnyomásoddal, még akkor is, ha épp egy szál hátizsákban mászkálsz egy szakadék mellett.

Az első “igazi” utazási élményem egy 6 hónapos világkörüli utazás volt. Az első két állomás: Nepál és India. Eh. Egymagam voltam, és bárki, aki járt már hasonló módon Indiában, tudja, hogy az mennyire hardcore.

5 hetet terveztem eltölteni a régióban, de egy nap úgy döntöttem benevezek egy 15 napos Kathmandutól Delhiig túrára, hogy egy kicsit lazítsak és hozzám hasonló emberekkel találkozzam.  És mennyire jól tettem!

Khushwant – helyi vezetőm – figyelmezetett a vonatjegyüzérekre, és az általuk terjesztett hamisítványokra, megmondta, hogy mennyi a reális ára egy riksának, és hogy kell kérni, és nem utolsó sorban profi módon segített megszervezni a térségben töltött hátralevő napokat – mielőtt dobbantottam volna Thaiföldre. Elmondta mit érdemes tényleg megnézni, és hogyan jutok oda a legkönnyebben.

Az itt eltöltött idő amennyire kimerítő volt, olyan gyorsan és tartalmasan telt el, köszönhetően a sok hasznos tippnek, amit segítőmtől kaptam, mielőtt nekivágtam volna a saját preferenciáim szerint összerakott kis kalandomnak.