A nyári hőségben aszalódva bizonyára mindannyian vágytatok már hűvösebb tájakra: hegyek, havasok, barlangok mélye – de még a munkahelyen lenni is üdítő, ha üzemel a légkondi. Utazós cikksorozatunk most következő epizódjában visszavágyó szívvel idézem fel tavalyi előtti, rendhagyó sítúránk emlékeit: síelés Japánban 2010.

Az ország gazdasági életében a síturizmus egyre hangsúlyosabb szerepet játszik. A kiváló minőségű hó, a minden korosztálynak és tudásszintnek megfelelő tanuló, kiépített és off-piste pályák akár a Paradicsom azok számára, akik szabadidejüket aktívan szeretik eltölteni. Nem is olyan régen (öregszem) három pörgős hetet töltöttem Japán magaslatain, ami új élményekkel gazdagította eddigi, Európában szerzett sítapasztalataim tárházát.

Japán Ázsia egyik legfejlettebb országa, a körülbelül 130 milliós népesség 70%-a nagyvárosokban él. A szigetcsoport 6852 szigetből áll, melyek közül a négy legnagyobb területű (ezek a főszigetek) a Hokkaidō, Honshū, Shikoku és a Kyūshū. Az ország területe valamivel nagyobb, mint Németországé, körülbelül négyszer akkora, mint hazánké, és 70%-át hegyek fedik. 200-nál is több vulkántól kell tartanunk, évente kb. 1500 kitörést észlelnek, ami szerintem elég aggasztó, de bíztunk benne, hogy abban a pár hétben nyugi lesz – féltjük a bőrünket, na.

A szigetcsoport éghajlata tetemes észak-déli irányú kiterjedése miatt rendkívül változékony: északon a hosszú és hideg teleket hűvös-meleg nyár váltja, a délebbi területeken kontinentális és óceáni éghajlat a jellemző. Az éves átlaghőmérséklet 0-30°C között alakul, télen általában -5-5°C-os hűvösben élvezhetjük a hegyi levegőt. A téli időszakot a szigetre jellemző időjárási adottságoknak köszönhetően megközelítőleg 8%-os nedvességtartalmú hóhullások tarkítják, ez főszezonban átlagosan 13-14 méternyi kiváló minőségű porhót jelent.

Katt tovább az Utazási Tanácsadóra a folytatáshoz >>