Nem sokan vállalkoznak arra, hogy egyedül menjenek el nyaralni, de miért nem? Vajon miért nem fogjuk a bőröndünket, ülünk fel az első gépre, és utazunk el oda, ahová mindig is vágytunk? Mitől félünk? Félünk-e egyáltalán vagy csak megszoktuk már, hogy mindig másoktól kell függenünk? Ezen a nyáron én fogtam magam, bementem az STATRAVEL irodájába, és lefoglaltam egy hétre egy személyre egy görögországi nyaralást. Azon a napon életem kalandját foglaltam le.

Barátságot kötni önmagunkkal
Régóta dédelgetett álmom volt elutazni Görögországba, Santorini szigetére egyedül, távol mindentől és mindenkitől, hogy rájöjjek: ki vagyok és mit akarok. Sokan furcsállták a magányos küldetést, és a legtöbben csak ezt kérdezték: Nem fogsz unatkozni? Ha ez a kérdés benned is felmerült, akkor tedd fel ezt: Ha én sem bírom magamat elviselni egy hétig, akkor vajon mások hogyan tudnak? Ha folyton emberekkel vagyunk körülvéve, ismerősökkel, barátokkal, kollégákkal, akkor óhatatlanul is átvesszük az ő szokásaikat, stílusukat rövidebb vagy hosszabb időre. De vajon tudjuk-e azt, hogy melyek a saját szokásaink és melyek azok, amiket észrevétlenül másoktól kölcsönzünk? Ha egyedül utazunk, ezt könnyedén kideríthetjük.

Teljesítsd be saját vágyaid!
A másik oka annak, hogy egyedül mentem az volt, hogy elegem lett abból, hogy a saját álmaim másoktól függjenek. Ha én el akarok menni, nem fogok másra várni. Nem várok barátokra, akiknek vagy nincs pénzük vagy máshová akarnak menni vagy máskor. Nem várok egy férfira, aki majd azt mondja, hogy valóra váltja az álmaimat…mert ezek az én álmaim, az Ön álmai, és ezt senki más nem ugorhatja meg helyettünk! Fogadok, hogy neked is vannak olyan álmaid, amelyeket még nem valósítottál meg. Ezért elárulok egy titkot, ami talán segíteni fog: ábrándozni könnyű, de megtenni az első lépést ahhoz, hogy az álom valósággá váljon, na ez a legnehezebb! Én két éve álmodoztam erről az útról, és bár félelmetes volt a gondolat, hogy egyedül kell egy idegen országban feltalálni magamat, végül sikerült!

Szamárháton
Santorinin nagy hagyománya van a szamár megülésének, mára már turisztikai látványosságot, egyfajta plusz programot is kreáltak belőle, amit én mindenképp ki szerettem volna próbálni. Thíra városában egy nap én is megtaláltam a szépen feldíszített szamarakat, lent a sziklás parton – Thíra városa pedig magasan fent helyezkedik el a sziklákon! Ez azt jelenti, hogy egy igencsak meredek, vulkanikus, sziklás szerpentin úton kell felmennem egy szamár hátán kísérő nélkül egyedül, bízva abban, hogy a szamaram nem botlik meg, nem esik össze vagy nem gondolja meg magát. Azért ez elég ijesztő, nem?

Nem tagadom, baromira féltem és izgultam is, miközben a lépcsőn állva hezitáltam, de azt is tudtam, hogyha kihagyom, azt biztos örökké bánnám. Ezért felpattantam az egyetlen fehér szamár hátára, és felindultunk a lépcsőkön. Míg mindenki más szépen lassan bandukolt, addig az én szamaram vágtatott előre, lehagyott mindenkit, és olyan íves kanyarokat vett, hogy minden egyes lépcsőfordulónál nekivágott a szikláknak. És persze folyton megcsúszott a drága. Teljes erőmből kapaszkodtam, elfelejtettem a kilátásban gyönyörködni, és csak azt vártam, mikor érünk fel?! Végül pár horzsolással és egy rongyossá súrolt szandállal felértünk a hegytetőre a városba. Attól a perctől kezdve a lehetetlen már nem létezett! Másnap újra mentem.

Egy sziget, ezer program
A legtöbben, ahogy említettem, azt kérdezték, hogy nem fogok unatkozni? De hogy is lehetne a görög tengerparton unatkozni? Először is, az első éjjelt Athénban töltöttem, felfedeztem a várost, bóklásztam, megettem életem első igazi görögsalátáját. Másnap komppal nekivágtam a szigetvilágnak, és röpke 5 óra út után kikötöttem Santorinin. Majd a helyi busszal igazán meredek pályákon felkúsztunk a sziklák tetejére, és Thírában landoltam, ahol egy 14 éves kisfiú mutatta meg, merre van a hotelem. Első nap bejártam az egész várost, másnap pedig Perissa partjánál süttetem magamat. A legnagyobb problémám is csak annyi volt, hogy a napozóágyamtól hogy jussak a tengerbe úgy, hogy a fekete homok nem égeti szét a talpamat. Elárulom: ez nem sikerült. 😀

Happy birthday, young lady!
Ki mondhatja még el magáról, hogy a 25. születésnapját egyedül töltötte Kamari partján dinnye shaket szürcsölgetve? A finom souvlaki ebédem után fagyiztam, majd miután kiáztattam magamat a tengerben, visszamentem Thírába a hotelomba, átöltöztem, és egy csodás kis vendéglő teraszáról bámultam a naplementét fehér sangríát szürcsölgetve, majd elmentem a Two Brothers Barba, ahol a csapos mindenkinek elmondta, aki leült mellém: ennek a lánynak ma van a születésnapja, úgyhogy itassátok!

Így ült le mellém egy ohioi házaspár Amerikából, akik a nászútjukat töltötték épp. Elmondták, hogy a Balatonra szoktak jönni nyaralni és hogy egy magyar volt a bestman az esküvőjükön. Csináltunk egy közös képet és ittunk egy shotot. Valószínű, hogy ez volt életem legemlékezetesebb születésnapja! Amiből kimaradtam volna, ha nem foglalok utazást és nem megyek el egyedül….

Írta: Zsingor Tünde, akinek saját blogját itt találod

Ha te is kedvet kaptál az utazáshoz, várunk  a STA Travel utazási irodában!